Az NFL fizetési sapka mechanizmusa - 6. rész: Az aláírási bónusz könyvelésének speciális szabályai

Könyvelés szempontjából két igazán speciális tétellel találkozunk az NFL-ben, az aláírási bónuszként viselkedő tételekkel és a teljesítményösztönzőkkel. Ebben a részben az aláírási bónuszokkal kapcsolatos könyvelési szabályokkal ismerkedünk meg.

Az aláírási bónusz fogalma: Aláírási bónusznak (signing bonus) minősül minden olyan tétel, amelyet a játékos szerződése ekként nevesít, és amely tétel egy összegben (vagy halasztott kifizetésként részletekben) a játékos szerződésének aláírásakor jár.

Az aláírási bónuszok könyvelése: A bónuszt (többnyire) egyben fizetik ki a játékosoknak, a tételt azonban mégsem így könyvelik be a fizetési sapkába. A teljes tételt elosztják a szerződés hosszával, vagy maximum öt évvel (ha a szerződés öt évre szól, vagy öt évnél hosszabb), és a kapott összeget az adott évekre egyenlő részletben könyvelik be. Példaként nézzük meg a Chiefs elkapójának, Dwayne Bowenak a 2013-ban kötött szerződését. 

Bowe szerződése 5 év alatt 56 millió dollárt fizet a játékosnak, amelyből számára 26 millió dollár garantált. A szerződés értelmében Bowenak 15 millió dollár aláírási bónusz jár. A 15 millió dolláros tételt ebben az esetben elosztjuk 5 évvel, ami 3 millió dollár, és mind az 5 évben ilyen összegben könyveljük. Így a 15 millió dollárnyi kifizetett pénzmennyiség teljes egészében csak a szerződés utolsó évére, 2017-re jelenik meg a könyvekben.

Találkozunk azonban speciális esetekkel is, amikor az alapvető szabály módosul, ezek a következők:

- Jog szerződéstől való elállásra: Azt az évet, amelyben a játékosnak joga van arra, hogy mindenféle követelmény teljesülése nélkül elálljon a szerződésétől adott szezonra vonatkozóan, ki kell hagyni a felosztásból. Tehát, ha Bowe szerződésének utolsó éve esetén lenne egy olyan beépített tétel, amely felhatalmazza az elkapót arra, hogy bármilyen feltétel teljesülése nélkül elálljon a szerződésétől adott évre, akkor az aláírási bónuszt 4 évre kellene könyvelni, évi 3,75 millió dollár értéken (15 millió dollár/4 év=3,75 millió dollár/év).

- A Deion Sanders szabály: A szabály terve 1995-ben született meg, amikor a Dallas Cowboys azzal a fizetési sapka trükkel akart élni, hogy a legendás CB 35 millió dolláros szerződésének nagyobbik részét aláírási bónuszként biztosították, és megpróbálták a kollektív szerződés lejárta utáni éveket feltölteni a bónusz évekre bontott könyvelésével. A Deion szabály alkalmazása akkor esedékes, ha egy többéves szerződés a kollektív szerződés által szabályozatlan évbe is belenyúlik. Ebben az esetben ki kell számolni a szerződés fejében járó összes olyan tételt, amely nem aláírási bónuszként viselkedik és a kollektív szerződés által szabályozott, legfeljebb három utolsó évben jár. Majd ezt az összeget ki kell vonni az aláírási bónuszként, a kollektív szerződés kifutása után könyvelt tételekből, ha a különbség pozitív, akkor a kollektív szerződésen túlnyúló évekbe könyvelt aláírási bónusz értékeket módosítani kell. Amennyiben a különbség pozitív, az ilyen tételeket, maximum a túlnyúló évekre könyvelt összeg 50 %-áig terjedően át kell csoportosítani a kollektív szerződés alá tartozó évekbe, és az adott évekre egyenlő bontásban kell bekönyvelni. Amennyiben kevesebb, mint három sapkával szabályozott év van hátra, a módosításokat a szerződés első három évére kell érvényesíteni, akkor is, ha azok egy része szintén túlnyúlik a kollektív szerződés hatályán. Ez a szabályozás nem vonatkozik az újoncok szerződéseire.

- Szerződéshosszabbítás: Ha a csapat azelőtt hosszabbítja meg egy játékos szerződését, hogy az lejárt volna, akkor a szerződéshosszabbítás esetében járó aláírási bónuszokat nem a szerződéshez hozzáadott évekre kell leosztva könyvelni, hanem az eredeti szerződésből még hátralevő évekre és a hozzáadott évekre egyaránt.

Az aláírási bónusz (signing bonus) nem az egyetlen, amelyet az említettekhez hasonló rendszerben könyvelünk, ezért szoktak aláírási bónuszhoz hasonlóan viselkedő tételekről beszélni, amelyek teljes köre:

- a szerződésben aláírási bónuszként (signing bonus) említett tételek,

- az olyan megjelenési bónuszok (reporting bonus: alapeseten nem garantált tétel, amely egy adott napon az edzőtáborban való megjelenésért járó kifizetés), amelyeket garantálttá tettek,

- option bónuszok (a szerződés aláírása utáni évet követő bármely évbe épített tétel, amelynek lehívása esetén a játékos csapata az adott ponton túl is alkalmazza a játékost, le nem hívás esetén azonban elbocsátja), vagy az opciós tételek kivásárlására szánt összeg,

- a játékos második évre vonatkozó bérének és első évben járó bérének a különbsége, amennyiben a második év bére kevesebb, mint fele az első év bérének,

- minden megjelenési bónusz (reporting bonus), amely abban az évben jár, amikor a játékos a szerződést kötötte, amennyiben a szerződés aláírására az edzőtábor után került sor,

- minden roster bónusz (abban az esetben járó nem garantált bónusz, ha egy játékos adott napon a csapat keretének tagja, vagy a mérkőzésenként járó roster bónusz esetén a mérkőzés napján az 53-as keret tagja), ha a szerződés aláírásának évében jár, és a szerződés aláírására az utolsó előszezon mérkőzés után kerül sor,

- minden garantált fizetési előleg,

- minden olyan workout bónusz, amelynek kifizetését garantálták,

- minden olyan előre teljesített kifizetés, amelyet a játékosnak nem kell visszafizetnie,

- minden olyan előre teljesített kifizetés, offseasonben járó workout bónusz, roster bónusz, vagy megjelenési bónusz, amely garantált sérülés miatti, képességromlás miatt, és fizetési sapka problémák miatti elbocsátás esetére is,

- a vissza nem fizetendő előzetes kifizetések, az offseason roster bónuszok, megjelenési bónuszok és az olyan workout bónuszok (amelyek kifizetése akkor teljesül, ha a játékos a workoutok kevesebb, mint 50 %-án vesz részt), amennyiben a szerződést a kollektív szerződés által szabályozott utolsó évben kötik, és a tételek az azt követő első évben esedékesek,

- sérülés miatti, képességromlás miatt, és fizetési sapka problémák miatti elbocsátás esetére is garantált completion bónusz (ez a bónusz ahhoz kötődik, hogy a játékos a szerződésében foglaltakat teljesíti, nem holdoutol, és nem is kéri szerződése újratárgyalását), kivéve, ha az ilyen bónusz lehívását valamely esemény megakadályozza (ha az akadály június 1. előtt lép fel, az adott évre kell bekönyvelni a még hátralevő évekre jutó tételeket, egyébként pedig a következő évre),

- minden olyan relocation bónusz (akkor járhat, ha egy csapat más városba költözik), amelyről a csapat és az adott játékos megegyezett egymással,

- ha sor kerül szerződéshosszabbításra, és ennek következtében nő az adott játékos adott évi fizetése, akkor a növekmény összege, amennyiben az NFL erről a tizedik játékhetet követő hétfőig külön értesítést nem kap.

Bármely olyan tétel, ami itt nem került felsorolásra, nem osztható fel és könyvelhető az aláírási bónuszoknak megfelelően. A kollektív szerződés külön nevesíti a garantált Paragraph 5 bér (alapfizetés) esetét. Attól, hogy egy alapfizetés garantált, vagy sem, könyvelése még nem tér el, arra az évre könyveljük, amelyben jár.

Jól látható, hogy nagyon sok olyan tétel van, amelynek esetében alkalmazzuk a részletekben történő könyvelést, ennek megfelelően egy játékos szerződése több ilyen tételt is tartalmazhat. Vegyük példaként Joe Flacconak, a Ravens irányítójának a szerződését. Flacco 2013-ban kötötte meg 6 évre 120,6 millió dollárt fizető, és ebből 52 millió dollárt garantáló kontraktusát. A Baltimore Ravens GM-je, Ozzie Newsome előszeretettel alkalmazza az option bónuszokat, így nem meglepő, hogy Flacco szerződése két ilyet is tartalmaz, az egyiket 2014-ben (15 millió dollár), a másikat 2015-ben (7 millió dollár). Emellett találkozunk egy 29 millió dollár értékű aláírási bónusszal is. Mindhárom tétel az aláírási bónuszoknak megfelelően könyvelendő.

A 2013-as aláírási bónusz esetében máris a korábban említett szabály egy fontos kitételével találkozunk. Bár 6 évre szól a szerződés, a 29 millió dollárt csak 5 évre könyvelhetjük, így évente 5,8 millió dollár értékben számít majd be a tétel 2013 és 2017 között. Az első, 2014-es, 15 millió dollár értékű option bónusz egyszerűbb, hiszen az öt évre, a maximális időtartamra könyvelhető, évi 3 millió dollár értékben 2014 és 2018 között. A második, 2015-ös, 7 millió dollár értékű option bónusz azonban már csak 4 évre könyvelhető, 2015 és 2018 között, évi 1,75 millió dollár értékben.

Az opciós lehetőségek esetében fontos kérdéssé válik, hogy mi történik akkor, ha egy opciót nem hívnak le. Az opció adott évben esedékes részét mindenképpen könyvelni kell az opciós döntés évére. Amennyiben az option bónusz (vagy más aláírási bónuszhoz hasonlóan könyvelendő tétel) mégsem kerül kifizetésre, akkor a csapatot a következő évre cap kedvezmény illeti meg az elszámolt összeg mértékéig.

Ezzel a jelenséggel nem is olyan régen, 2012-ben találkoztunk. Akkor az Indianapolis Colts nem élt a Peyton Manning szerződésében található opcióval, és az irányító emiatt szabadügynök lett, majd a Denver Broncosban kötött ki. 

Manning a Colts-szal 2011-ben kötött új szerződést, amely 5 évre 90 millió dollárt fizetett volna neki. A szerződés tartalmazott egy 20 millió dollár értékű aláírási bónuszt és egy, az első év végére időzített, 28 millió dollár értékű option bónuszt. Mindkét értéket 5 évre leosztva kellett könyvelni, az aláírási bónuszt évi 4 millióként, az option bónuszt évi 5,6 millióként.

Mivel a Colts 2011-ben bekönyvelte az option bónusz 5,6 milliós költségét is, így Manning a sapkába 2011-re 16 millió dollár értékben számított be. A kifizetés elmaradása miatt viszont 16 millió dollár-5,6 millió dollár, azaz 10,4 millió dollár lett volna a reális szám. Így 2012-re a Colts 5,6 milliós sapka kedvezményt kapott.

Szintén sapka kedvezmény illeti meg a csapatokat akkor, ha a játékos nem tud szerződés szerint teljesíteni, és erre az esetre olyan biztosítást kötöttek, amelynek következtében a kifizetendő tételeket a csapat megkapja. A biztosítás elfogadásának feltétele, hogy vagy a játékos, vagy a csapat kösse meg a szerződést a biztosítóval, a biztosítás feltételei és potenciális kifizetései szerepeljenek a játékos szerződésében, és a biztosítóval kötött szerződéseket az NFL és NFLPA rendelkezésére bocsássák. Ilyen biztosítást tartalmaz például Peyton Manning 2012-ben a Denver Broncos-szal kötött szerződése, amely 5 év alatt 96 millió dollárt fizethet a QB-nek. A tétel beépítésére a szerződésbe 2013-ban került sor.

A 2011-es Manning szerződés esetében láthattuk, hogy az opciót nem hívták le, a játékost elbocsátották, így az option bónusz el is tűnt a következő évekből. Azonban a kifizetett, 20 milliós aláírási bónuszból a könyvekben csak az első év 4 milliós részlete volt elszámolva. Manning elbocsátásával tehát a fennmaradó 16 millió dollár (2012 és 2015 között a tervezett évi könyvelési érték 4 millió dollár lett volna) még nem volt elszámolva, ez pedig fizetési sapkában bennmaradt tételt, úgynevezett "dead moneyt" generált, ami a sapka része lesz majd, értékével csökken a sapkába könyvelhető pénzmennyiség mértéke. 

Az ilyen tételek esetében az NFL fizetési sapka mechanizmusában a gyorsított kivezetés (akceleráció) szabályát alkalmazzák. 

Amennyiben egy játékost elbocsátanak, elcserélnek, vagy waiver listára tesznek, és ezek után a játékos új csapatnál köt ki, a még ki nem vezetett, el nem számolt aláírási bónuszok és akként viselkedő tételek leírására két mód van:

- amennyiben az eseményre június 1. előtt kerül sor, a teljes, még el nem számolt aláírási bónusz tételt az adott év sapkájába kell könyvelni,

- amennyiben az eseményre június 1. után kerül sor, akkor az adott évben könyvelendő tételen felüli aláírási bónusz részt a következő év sapkájába kell könyvelni (így a bennragadó tétel kettéoszlik),

- két játékos esetében van lehetősége minden csapatnak, hogy június 1-je előtt küldjön el egy játékost, de megjelölje, hogy június 1. utáni elküldés feltételeivel válik meg tőle.

Mivel Peyton Manning elbocsátására június 1-je előtti követelményekkel került sor, így a Colts 16 millió dollárt számolt el bennragadt tételként, amelynek összegét csökkentette az 5,6 milliós cap kedvezmény. Így az Indianapolis Colts fizetési sapka könyvelésében Peyton Manning 2012-ben még jelen volt 10,4 millió dolláros értékkel, annak ellenére, hogy már a szezonban a Denver Broncos színeiben szerepelt.

Fontos még megemlíteni, hogy megtörténhet, hogy egy játékos elbocsátásával, elcserélésével egy csapat akár a sapka felé is kerülhet az akceleráció következtében. Ilyen esetben a csapatnak hét napja van arra, hogy ezt a helyzetet megszüntesse, de közben semmilyen tranzakciót nem bonyolíthat le.

Említettem már azt az esetet, amikor az évekre való leosztásból ki kell hagyni azt az évet, amikor egy játékos követelmények teljesülése nélkül felmondhatja a szerződését. Amennyiben egy játékos valamely követelmény teljesülése esetén mondhatja fel kontraktusát adott évben, akkor azt az évet be kell számítani az aláírási bónuszok leosztásába, és kötelező abba az évbe könyvelni bónusz részletet. Ha azonban a játékos ilyen helyzetben él a szerződés felmondásának lehetőségével, akkor a még el nem számolt tétel azonnal gyorsított kivezetésre kerül. Abban az esetben, ha a követelmény teljesülése esetén fellépő felmondásnál az akcelerált összegek a sapka fölé emelnék a csapatot, akkor a fizetési sapka limitet meghaladó összeget a következő évi fizetési sapka terhére át kell csoportosítani. Azonban, ha ez az esemény az utolsó, kollektív szerződés által szabályozott évben következik be, akkor hét napja van arra a csapatnak, hogy a limit alá kerüljön, és közben semmilyen tranzakciót nem bonyolíthat le.