Kritikus pontok a kollektív szerződésben - 2. rész: A 17. mérkőzés kompenzációja

Az új kollektív szerződés 31. fejezete tartalmazza annak lehetőségét, hogy az érvényben levő CBA időszakában a régóta megszokott 16 alapszakasz-mérkőzés helyett 17-et rendezzenek meg. Ezzel az alapszakasz hossza 17 hetesről 18 hetesre nőne. A fejezet első szakasza szerint ilyen esetben az előszezon és az alapszakasz együttesen maximum 20 mérkőzésből állna.

Természetesen a játékosok csak akkor hajlandók egy plusz tétmérkőzést játszani, ha azért megfelelő kompenzációt kapnak. Mondhatjuk azt is, hogy a jelenlegi kollektív szerződésben minden olyan engedmény, amit a tulajdonosok tettek, ezért az egyetlen dologért született meg, hogy plusz egy mérkőzésre kerüljön sor. Azonban, mégis a legkézzelfoghatóbb kompenzáció nem a kevesebb edzés, hanem a nagyobb javadalmazás lenne, amely minden olyan szezonban kellene járjon, amelyekben 17 alapszakasz-mérkőzést rendeznek.

A CBA tárgyalások folyamán erre a szituációra érkezett a releváns válasz, adnának a tulajdonosok a játékosoknak egy plusz mérkőzésre jutó bért, amelyet úgy kapunk meg, hogy a szerződés keretében járó bérek (Paragraph 5 bér, vagy alapbér) 1/17-ét kalkuláljuk, és ennyivel több bért kapnának a játékosok. Eredetileg az összeggel kapcsolatban létezett egy alapbérre vonatkozó 4,25 millió dolláros limit (magyarul a maximum kompenzáció mértéke 250000 dollár), amely fölött nem járt volna arányos kiegészítés. Ez azonban nem került be a kollektív szerződésbe végül, a tulajdonosok törölték a játékosok tiltakozása miatt. Azt mondhatnánk, egy limit nélküli 1/17-es fizetés kompenzáció fair ár azért, hogy az NFL léphessen. Természetesen felmerül az emberben, hogy a többi bérelem emelése is szükséges lenne, de ezek közül pl. egy aláírási, vagy megjelenési bónusz nem a mérkőzések időszakában releváns. Amit esetleg be lehetne emelni ebbe a körbe, az a mérkőzésenként járó roster bónusz, ami az összecsapáson a játékos keretbe nevezése esetén jár. Ez azonban nincs szabályozva. Ilyen bónuszok esetében a továbbiakban az osztószám változik, az elérhető végösszeg nem. Így az aktív keretbe kerülésekért mérkőzésenként kevesebbet kap a játékos, mint azt szerződése aláírásakor gondolta.
Szintén érdekes kérdés a teljesítményösztönzők köre, amelyekhez hozzá lehetett volna nyúlni. Jelen helyzet hatása az, hogy a fix számhoz kötött (pl. 10 sack elérése után jár 250000 dollár) ösztönzők elérése könnyebb, hiszen plusz egy mérkőzés lenne a teljesítésre. Nehezebbé válhat az olyan mutatók realizálása, amely a játékos által a pályán töltött játékok százalékához köti az egyes ösztönzők kifizetését. A csapatteljesítményhez kötődő ösztönzőkre nincs hatása a potenciális bővítésnek.

Maradjunk annál a pontnál, ahol megállapítottuk, hogy az alapbérek 1/17-es korrekciója fairnek tekinthető bővítés esetén. Az is lenne, azonban olvasva a CBA-t, kiderül, hogy a speciális feltételek miatt rengetegen fognak ebből a kompenzációból kimaradni, amelyet sem az NFLPA, sem a média nem kommunikált megfelelően a játékosok felé. Komoly visszahangja lesz ennek, amikor a plusz egy mérkőzés bevezetése esetén ez a játékosokban realizálódik.

Amely játékosnak csak minimálbéres keresete van, az azonnal kiesik a kompenzációra jogosultak köréből. Az ő esetükben az adott teljesített szezonhoz rendelt minimálbér kerül beállításra. Az igaz, hogy a minimálbér emelkedik évről évre, de nem kalkulál a plusz egy mérkőzéssel.

Ha nem minimálbért keres a játékos, akkor a kompenzáció feltétele az, hogy a szerződése 2020.02.26. előtt legyen aláírva. E dátum után a szerződést újratárgyalhatják, de csakis úgy, hogy alapbért, vagy roster bónuszt aláírási bónusszá alakítanak (átstrukturálás alapesete), nem hosszabbítják meg, nem növelik, vagy csökkentik a javadalmazást. Kötelező az, hogy az alapbér és roster bónusz csökkenése megegyezzen az aláírási bónusz növekedésének dollárban mért értékével. Új garantált tartalmat sem építhetnek a megállapodásba, kivéve azt az esetet, amikor nem garantált bérelemet alakítanak át aláírási bónusszá, ami ugyebár garantált. Beépíthetnek egy adott napon a szerződést felmondó záradékot, de azt is csak úgy, hogy a szerződés kifizetései nem változnak. Ezen kívül azonban megváltoztathatnak olyan feltételeket a szerződésben, amelyek nem érintik a jövedelmet. Szintén fontos feltétel, hogy a kifizetésre jogosultsághoz a játékosnak aktív, vagy inaktív listán, vagy sérültlistán (IR) kell szerepelnie a 17. mérkőzés alkalmával, kivéve, ha hamarabb elküldték és jogosult termination payre, vagy az összegre annak garantált volta miatt jogosult lenne.

Egyértelmű tehát, hogy nem jár annak a játékosnak pluszpénz, aki 2020.02.26. után kötött új szerződést. Ez pedig azt jelenti, hogy a jelenlegi piacon kötött megállapodásoknak már tartalmazniuk kellene egy plusz mérkőzésnyi felárat az idei év utáni években. A szerződések összegeit látva ezt nem igazán érzékeljük. Másrészt, nem jogosult a kompenzációra az sem, aki meghosszabbítja szerződését 2020.02.26 után. Erre pedig már most is sok példánk van, és ezek a szerződések sem számolnak ilyen eshetőséggel. Szintén kiesnek a kompenzáltak közül azok, akik elveszítik a munkájukat még a 17. mérkőzés előtt és nem jogosultak ellátásra, vagy elengedik őket IR listáról a mérkőzés előtt.

Ezen kívül a kifizetések finanszírozása is érdekes modellt követ. Tegyük fel, hogy 2021-ben már 17 mérkőzés van az alapszakaszban. Ekkor kivonható a kifizetések finanszírozására maximum 48 millió dollár a Performace Based Poolból. Ez azt jelenti, hogy a csapatok ennyivel kevesebbet oszthatnak vissza a sokszor csak "alulfizetett játékosok járó kifizetések" alapjának nevezett keretből, amely az alacsony bérű, de sok játéklehetőséget kapó játékosokat jutalmazza. A következő, Rookie Redistribution Fundra jutó részt évi 64 millió dollárig terjedően az újoncokra jutó kifizetésekből vonják el. Ha 2021-ben a két alapból összesen származó 112 millió dollár nem elegendő a finanszírozásra, akkor viszont a fennmaradó tételek egyéb juttatásnak fognak minősülni, és azokat közvetlenül a fizetési sapka összegének csökkentésével teremtik meg. A további években természetesen emelkedik a 48 és 64 millió dolláros limit is. Előbbi a teljes bevétel (AR) emelkedés mértékével, de maximum 5 %-kal évente, utóbbi az elsőéves újoncokra jutó kifizetésalap (Year-One Rookie Compensation Pool) növekedésének mértékével, illetve a 2026-os évben további 32 millió dollárral. Ami mindebből jól látható, hogy nagyrészt nem plusz kifizetés teremtés történik, csupán átcsoportosítás jelentkezik a teljesítményhez képest alulfizetett és újonc játékosoktól a feltételeknek megfelelő játékosok plusz egy mérkőzésre jutó béreire.