Kritikus pontok a kollektív szerződésben - 1. rész: A minimálbér

Amikor a kollektív szerződés legfontosabb pontját keressük, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a minimálbért, amelyeknek szabályozásai az NFL szerződések 60 %-ának esetében relevánsak. Nincs mindenkinek jó CBA, de egy játékosok szemével jónak bélyegzett tervnek elsősorban a többségnek kell jó alkunak lennie, nem pedig a legjobb játékosok számára, akik sokszorosát keresik a minimálbérnek szezononként. Már maga az a tény, hogy több mint 1500 játékos érintett a minimálbér vonatkozásában, fontossá teszi a területet. Úgy gondolom, hogy a reális kép értékeléséhez jobb, ha egészen a 2011-es kollektív szerződésig visszamegyünk, értékeljük az elmúlt tíz évet, és ebből kiindulva áttekintjük a jelenleg szavazás alatt álló tervezet vonatkozó részét.

A szabályozás a 2011-ben kötött CBA-ban meglehetősen széttagolt. Külön minimálbéreket állapítottak meg az NFL rutin nélküli újoncoknak, az 1, a 2, a 3, a 4-6, a 7-9 és a 10 év, vagy annál több rutinnal rendelkező játékosoknak. Nagyon fontos az is, hogy meg kell különböztetnünk az aktív listás (amely a mérkőzésre nevezett játékosokat illeti meg), és az inaktív listás minimálbért (amely a nem nevezett játékosok jussa).

A séma legutóbb meglehetősen egyszerű volt, az alku szerint a minimálbér a 2011-es évtől évente 15000 dollárral emelkedett, legyen szó az aktív, vagy inaktív listás minimálbérről. Az alábbi táblázatban felül az aktív listás, alul az inaktív listás minimálbér szerepel. (A bejegyzésben szereplő táblázatok kattintással nagyíthatók.)

Az elmúlt 10 év szempontjából két elemzési területet tartok figyelemre érdemesnek. Egyrészt megnézzük azt, hogy a bérek értékállóság szempontjából hogyan vizsgáztak, hogyan alakultak az aktuális inflációhoz képest. Másrészt a fixen rögzített bérek esetén felmerül annak a relevanciája is, hogy az adott bérek hogyan viszonyultak a fizetési sapka mértékéhez, és ezáltal az NFL bevételeihez. Utóbbi megmutatja nekünk, hogy az évek folyamán a minimálbéres játékosok helyzete javult, vagy romlott a magasabb bérű társaikhoz képest. Nyilván, minél hosszabb egy kollektív szerződés, annál nagyobb az esélye, hogy bár jelentősen emelkedik a fizetési sapka és a bevételek mértéke, az előre elfogadott limitek miatt a növekmény nagyobb része a sztárjátékosokhoz allokálódik, szemben az alacsony keresetűekkel.

A minimálbérek az inflációhoz képest alapvetően jól vizsgáztak. A viszonyítási alap a 2011-es év minimálbére volt, ehhez képest lett figyelembe véve a vizsgált évig kalkulált infláció mértéke. A következő táblázat az adott évre elfogadott minimálbér, és az adott évre inflációval korrigált 2011-es bér különbözetét mutatja éves bontásban.

Jól látható, hogy a 0 és 6 év közötti rutinnal rendelkező játékosok minimálbére minden esetben inflációval korrigált bér feletti kifizetést hozott a számunkra fontosabb aktív listás bérek esetében. A probléma ilyen téren csak a rutinosabb játékosoknál merült fel, a 7-9 év rutinnal rendelkezők esetében egy alkalommal, a 10 év, vagy annál több játéktapasztalattal rendelkezők esetében viszont a vizsgált időszak felében infláció alatti értékeket találunk. Ezekben az esetekben a bérek nem bizonyultak értéktartónak 2011-hez képest. Ezzel a problémával az inaktívaknál nem találkoztunk.

A fizetési sapka növekedéséhez viszonyított adatok esetén sokkal negatívabb dolgokat tudunk megállapítani. A következő táblázat azt mutatja meg, hány %-át adta egy minimálbéres szerződés a sapka értékének adott évben. A 2020-as év esetében a decemberi tulajdonosi találkozón a zárt kapuk mögött 196,8 millió dollár és 201,2 millió dollár közé eső sapka értékét prognosztizáltak. Itt most a végleges szám hiányában és az egyszerűség kedvéért 200 millió dolláros értékkel dolgoztam.

A fizetési sapka folyamatos emelkedése valósult meg a vizsgált időszakban, a játékosokra költhető érték 66,15 %-kal emelkedett 10 év alatt. Ezt a bővülést azonban a minimálbéres játékosok nem, vagy egyéb bérelemek révén csak részben tapasztalhatták. Látható, hogy a 0 és 6 év közötti aktív játékosok esetében a csúcsot 2013, míg a 7, vagy több év rutinnal rendelkezők esetében 2012 jelentette. A vizsgált időszak végére egy-egy minimálbéres szerződés sapkához viszonyított aránya drasztikusan visszaesett.

Térjünk át az új CBA tervezetre, amely felülírja a 2020-as év számait, és egészen 2030-ig állapít meg minimálbér értékeket. 

A táblázatból elsőre feltűnik, hogy 2029-re érünk el oda, hogy minden játékos, így az újoncok is többet fognak keresni, mint 1 millió dollár. Ezt a játékosok egy része már a mostani tárgyalások során a 2020-as évtől szerette volna elérni, ehhez képest csalódást keltőek a számok. Ami szintén érdekes, hogy az inaktív bérek emelkedése ezúttal jelentősen elmarad az aktívak növekedésétől. Az időszak végére az inaktív játékosok már csak 51,5-57,8 %-át kapják aktív társaik juttatásainak. A 2011-es CBA utolsó évére 51,4-77 %-ot értünk el, ahol is a kevés rutinnal rendelkező inaktívakat illette meg magasabb %-os arány.

Kiemelendő az, hogy milyen változásokat hoz az új CBA a 2020-as évre. Az alábbi táblázat összeveti a régi CBA és az új CBA tervezet számait.

Három érdekesség tűnik fel elsőre. Egyrészt a 2020-as év módosítása a minimálbéres játékosok többségének 90000-105000 dollár plusz jövedelmet hoz, amely a potenciális 200 millió dolláros sapka tükrében 0,045-0,0525 %-os emelkedést hoz szerződésenként. Viszont feltűnik az is az előző táblázatban, hogy az új kollektív szerződés tervezete már nem tartalmazza a 10, vagy több év NFL rutinnal rendelkező játékosok minimálbérét, rájuk a 7, vagy több évvel rendelkezőké irányadó. Az összehasonlíthatóság kedvéért beírtam hozzájuk is a 7, vagy több évvel rendelkezőkre vonatkozó értéket. Ez a tervezet a többi játékosához képest számukra nem hoz szignifikáns emelkedést. A harmadik pedig, hogy az aktív listás játékosok mellett mennyire kismértékű emelkedést mutat az inaktív listások táblázata.

Végezetül, fontosnak tartom az infláció kérdését és a cap %-os emelkedését az új számok esetében is alkalmazni. 

Minden 2011-es 1 dollár értéke 2020-ban 1,14685 dollár, ezt felhasználva az aktív listás béreknél azt tapasztaljuk, hogy a bérek vásárlóértéke a 0 és 9 év rutinnal rendelkezők esetében sokkal magasabb. A 121 ezer és 179 ezer dollár közötti különbözet jelentősnek számít. Csupán a 10, vagy annál több rutinnal rendelkezőknél látunk sokkal kisebb, 6367 dolláros pluszt. 

Sokkal érdekesebb a sapkával való összevetés. A 2011-es béreket korrigálva a sapka 66,15 %-os növekedési értékével megkapjuk a 2020 (cap növ. %) oszlopot. A különbözetnél kalkulálva láthatjuk, hogy még azok a bérek, amelyek a 2020-as évekre az új tervezetben szerepelnek, sem érik el azt a mértéket, amit a sapka növekedés indokolna. A különbség jelentős, a játékosok többségének esetében többszázezer dollár. Ha a tervezetben 2030-ra szereplő béreket vesszük szemügyre, és a következő 10 évre ismét egy hasonló mértékű sapka bővülést prognosztizálunk, megint csak azt láthatjuk, hogy a játékosok többsége esetében jelentős a "bevételkiesés". Egyedül az újoncok járnának jól, a 10 év, vagy annál több rutinnal rendelkező játékosok több mint 1 millió dollártól esnének el, ha feltételezzük, hogy egy fair rendszerben ezeket a béreket is a sapka bővüléséhez kellene indexálni. 

Az összeállításból az összehasonlíthatóság kedvéért szándékosan maradt ki ezúttal a 17. alapszakasz-mérkőzés miatti bérnövekedés kérdése, amelyet külön fejezetben taglalok majd.

Mindent összevetve látható, hogy bár az emelkedés a mostani tervezetben jelentősebb, mint 2011-ben, azonban még mindig nem számol azzal kellőképpen, hogy mi történik akkor, ha szignifikáns bevételnövekedés következik be. Akkor, az előző időszakhoz hasonlóan a sapka növekedés haszonélvezői a sztárjátékosok lesznek, a minimálbéren játszók pedig arányaiban sokkal kevesebb részt kapnak a növekményből. Ezért is lenne hatékonyabb a játékosok részéről egy rövidebb távú CBA tervezet szorgalmazása, a 10 éves megállapodás után ez a 11 éves is hátrányosan érintheti az NFL szinten kiskeresetű játékosokat.